rece

cérnából kötött háló, melyet a halászhálóéhoz hasonló, speciális tű segítségével készítenek. A megkötött és rámára feszített hálónak tömő- és huroköltésekkel való mintás kitöltése útján áll elő a rececsipke. Rececsipkéből készülhettek főkötők (Sárköz, Kalotaszeg, Alföld, Kisalföld), párna- és lepedővégek, ritkábban ing ujjába (Kalotaszeg), köténybe (Debrecen, Kecskemét) és lepedőbe (Felföld, Kalotaszeg) való keskenyebb betétcsíkok. Alkalmazható a rece szegőcsipkéül is, Mo.-on így csak a sokácok használták. Az alapháló rendesen fehér, csak a sárközi főkötőké lehet fekete; a mintázás is nagy általánosságban fehér, a Sárközben krémszínű, sarkai lepedőszéleken s a kalotaszegi főkötőkön tarka gyapjúfonálból való. Nincs speciális recemintakincs: a régi stílusú hímzések és szőttesek motívumait vitték át a recére is. Kivételt jelent 1–2 egyházi vonatkozású figurális ábrázolás (Ábrahám–Izsák). Rece az egész magyar nyelvterületen készült, jobbára mégis kisnemesi községekben és mezővárosokban. Debrecenből 17. sz.-i adatok szólnak rece előkötőkről, 1680-ban egy kecskeméti asszonynak négy „előkötőjéből kettő volt recés”. – Irod. Malonyai Dezső: A magyar nép művészete (I., Bp., 1907); Papp László: A kecskeméti viselet múltja (Népr. Ért., 1930); Fél Edit: A Néprajzi Múzeum 1963–64. évi tárgygyűjtése (Népr. Ért., 1965).

Lepedővég részlete figurális motívummal (Érsekvadkert, Nógrád m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Lepedőbetét részlete (Serke, v. Gömör m., 18. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Párnavégbe való rececsipke, „gabóca” (Sárköz, Tolna m., 19. sz. második fele)

Lepedővég részlete (Serke, v. Gömör m., 18. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum