regruta, besorozott legény

alapkiképzésben levő, a katonai „vizitáción” már átesett és bevált, de még szolgálatba be nem vonult legény neve. A „regrutasor” a legényélet pár hónapig tartó szakasza, mely a kötelező katonai szolgálat bevezetésével iktatódott a legényélet szakaszai közé, mint annak tetőzése és befejezése; a katonai szolgálat eltelte után ugyanis már illő volt házasodni. A bevonulásra alkalmasnak talált regruták 4–6 hónapon át jelvényekkel különböztették meg magukat a többiektől. Ezek lehettek tollak (Köröstárkányon pl. hosszú fácántoll), bokréták (Mezőség) vagy szalagok (az ország nagy részében). Egyes vidékeken a regruta szalagjai vállig érnek, másutt – Kapuvár, Átány – a regruták bokáját veri. Számuk akár 30 pár is, amit keresztszülők, rokonok, barátok, lánypajtások ajándékoznak s a kalap köré kötött nemzeti színű szalagba aggatnak. Háború idején piros szalagot nem ajándékoznak, a mély gyászban levő legénynek feketét, ill. sötétkéket adnak, s aki nem jó szívből, csupán a konvenciónak engedve ajándékoz, az sárga szalagot vesz. Az a legény, aki nem vált be, egy szál rövid fehér szalagot viselhet. Bevonulás előtt utoljára táncol a regruta a szalagos kalapban, legszebb öltözetében, mulatság végén a szalagokat leszedi és elajándékozza leányrokonainak, kedvesének. – Irod. Fél Edit–Hofer Tamás: A Néprajzi Múzeum 1965. évi tárgygyűjtése (Népr. Ért., 1966).