| nyelvlakat, nyelvre való fogóvetés | TARTALOM | nyenyere |
→ alliteráción alapuló nyelvi tréfa, játék, mely másodlagosan a hibás beszéd javítására is szolgálhat, pl. „Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó” azok számára, akik hibásan ejtik az r hangot, vagyis raccsolnak. Vagy: „Sohasem hallottam olyan szépen szóló szép sípot, mint amilyen a szászsebesi szépen szóló szép sípszó” azok számára, akik hibásan ejtik az s–sz hangot, vagyis pöszék. Nyelvünk különösen gazdag ezekben az epikus maggal is rendelkező nyelvtörőkben. Kapcsolata a diáknyelvvel nem tisztázott, nagyon valószínű azonban, hogy azt tekinthetjük egyik legfőbb gyarapítójának. A nyelvtörő néha egész halandzsa verssé bővül: „Fáni, Fáni, fürge Fáni, fogd a finom fácán főt, finom falat fogainkra, fafazékban forrón főtt. Forgó Felhő fejünk felett fireg-forog feketén, fóka farka fő feszülten fövő fazék fenekén.” Növendék gyerekek, de még felnőttek is szívesen rendeznek versenyt, hogy ki tudja gyorsabban elmondani vagy ki tud hasonló versezetet kitalálni. A nyelvtörők divatja elmúlóban van. – Irod. Kovács Ágnes: Magyar formulamesék típusmutatója (Kézirat az MTA Néprajzi Kutató Csoport Adattárában).