utca

1. zárt településen belül a házsorok között húzódó, helyi jelentőségű közlekedőhely, közterület, mely a gyalogos- és járműforgalom, valamint az állathajtás céljait szolgálja. Általában közepén halad a kocsiút, két szélén pedig gyalogjáró húzódik. A mai falvakban gyakori, hogy a kocsiutat mindkét oldalán gyepes vízvezetőárok szegélyezi. Az árok és a gyalogjáró közé legtöbbször fasort ültetnek. Az utca fáinak fajtája jellemző lehet az illető falura. Pl. a Bács megyei Jánoshalmán szinte kizárólag szilvafát, Kecelen meggyfát ültetnek az utcára. Az utcai fák termése a mögöttük álló ház tulajdonosáé, de a járókelők is ehetnek belőle. – Az utcák lehetnek előre megtervezettek, mérnökileg kimértek, ill. a meglévő épületekhez később igazítottak. Szélességük a földrajzi adottságok, a telekrend, valamint a helyi közlekedésben betöltött szerepük és fontosságuk függvénye. – Az utca mo.-i történetéről a szakirodalomban eltérőek a vélemények. Kétségtelen, hogy az alföldi halmaztelepülésű óriásfalvakban eredetileg nem voltak mai értelemben vett utcák. A középső lakótelep házai kerítetlenül álltak. Köztük bárhol szabad volt a közlekedés. A szálláskertek övezetében viszont zegzugos közöket képeztek az egyes szabálytalan alakú szállásterületek kerítései. Az ilyen halmaztelepüléseknek csak főútvonalaik voltak, amelyek a marhahajtás és az átmenő forgalom számára természetes kitaposással jöttek létre. Az alföldi szálláskertes városok mai utcáit a 19. sz. közepén hatóságilag alakították ki, amikor elrendelték a lakóházak bekerítését. – A régi megtelepedésű szalagtelkes utcás falvak utcái megvoltak a középkorban is, hiszen e településtípusnál az utca meghatározó fontosságú és jelentőségű. A 14–15. sz.-i oklevelekben említett utcás falvak behálózzák az egész országot. – Már a 14. sz.-ból van adatunk utca elnevezésre. A térbeli tájékozódást szolgáló utcaneveket rendszerint a környezet hívta életre, sokszor az utca haladási irányába eső közelebbi vagy távolabbi helységre utalnak. Máskor a lakosok társadalmi állapota (pl. Nemes utca), nemzetisége (Magyar utca) és foglalkozása (Csapó utca), az utca formája vagy az utcával kapcsolatos valamely személy juttatta névhez az utcát. – Irod. Györffy István: Magyar falu – magyar ház (Bp., 1943); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969). – 2. A 16–19. sz.-ban a magyar lakosságú városokban alsófokú közigazgatási szervezet, amely a lakók által választott elöljárók, az utcakapitány, tizedes és tízházgazda révén a → magisztrátus rendelkezéseinek végrehajtója volt. – Irod. Zoltai Lajos: Utcakapitányok, tizedesek és tízházgazdák (Debrecen, 1939).