út menti kereszt

mindazok a szabadtéri keresztek vagy annak nevezett vallásos jelképek, esetleg szoborcsoportok, amelyeket nem az egyház liturgikus cselekményeinek színterén (templom, kálvária) emeltek. Általában nemcsak útszéleken, hanem nevezetes vagy hangsúlyos helyeken (folyópart, falu széle, a mező, dűlők kezdete, balesetek, katasztrófák színhelye) állnak. Kivitelüket tekintve egyaránt lehetnek vidéki művészek, kőfaragó mesterek, falusi ácsok, faragó specialisták munkái, és öntött, műkő és vaskeresztek is. – Az út menti kereszt legkorábbi emlékeit Sopron határából ismerjük: az ún. „Pihenő kereszt” román kori, a „Pék-kereszt” 1484-ből való. Formailag egyik sem kereszt; eredeti rendeltetésükről bizonyosat nem tudunk. A 17. sz. második felétől kezdve – szintén főleg Sopron környékén – tobb út menti kereszt és annak tartott szoborcsoport maradt fenn melyeknek feliratai gyakran jelzik, hogy fogadalmi emlékek. Az alapítók egyének vagy családok. – Az út menti keresztek nagy része jezsuita népmissziók emlékét őrzi, melyek a Duna–Tisza közének kivételével egész Mo. területén, 1718-tól kezdve adatoltak. Ezeket a missziós kereszteket a hatás minél további biztosítására állították egy-egy sikeres misszió végeztével és gyakran búcsúkat is rendeztek ott. Néhol a vezeklő körmeneten hordozott kereszteket szenteltették meg és állították fel a mezőn, szőlőkben a természeti csapások ellen. Székelyföldön képeket, szobrokat állítottak oszlopokra vagy állványzatra a missziók alkalmával. A 18. sz.-ból való pestis-keresztek inkább szobrászmunkák, melyek a betegségek elleni védőszentek (Szent Sebestyén, Fábián, Rozália, Rókus stb.) szobraiból állanak. – A palóc keresztek, melyek a 19. sz. második felében készültek, gyakran kiemelkedő népművészeti értékűek. Lapos reliefszerű faragás díszíti ezeket; motívumaik növényi ornamensek közötti kehely, úrmutató stb. Szórt elrendezési elvük a pásztorbotokéval rokon. Ugyanilyen domború, részben figurális díszűek a kiskunfélegyházi múz.-ban 4 példánnyal is képviselt (1813-tól 1908-ig) kiskun út menti keresztek. Ezek dísze is a pásztorbotokéhoz hasonló, pl. a törzsön csigavonalban tekeredő kígyó. Szépek az erdélyi mezőségi fa korpuszos út menti keresztek is. Szolnok megyében faragómolnárok készítettek hasonló monumentális út menti kereszteket. Korpuszuk vagy kőből faragott, vagy bádoglemezből kivágott ún. pléh Krisztus, mely szintén jellegzetesen múlt századi népi műfaj. Festésük a korabeli cégérfestés szintjén állt, melyet azonban alkalmi festők gyakran felújítottak. Karakteres tartozékuk még a csipkés szélű, néha csengőnek nevezett függőkkel is díszített félköríven bádogtető. – Az út menti keresztek alapítási motívuma általában egyéni fogadalom vagy hála, de gyakran szerencsétlenségek színhelyének megörökítése is. Intézmények, testületek vagy a hivő lakosság is kinyilvánítja hitbuzgalmát út menti keresztek állításával, mint pl. egy fertőszentmiklósi út menti kereszt feliratán olvasható: „Ide helyeztette a közös buzgóság, bízván, lesz gyümölcse kétféle boldogság. 1803”. – Irod. Olasz Ferenc: Mindörökké (Bp., 1978); Tüskés G.: Steinerne Weg- und Friedhofskruzifixe in Ungarn (ÖZfVk, Wien, 1979).

Kőkereszt, törzsén a fafaragásokéhoz hasonló lapos domborművel (Csíkdelne, v. Csík m., 1780)

Kőkereszt, harangláb mellett (Nagyatád, Somogy m., 19. sz. második fele)

Kőkereszt (Mike, Somogy m., századforduló

Út menti kereszt, bádoglemezből kivágott korpusszal és gazdagon kialakított védőtetővel. A feszület lábrészén lapos faragású oltáriszentség (Szilvágy, Zala m., 19. sz.)