ülcsik, gyermekülő, ülcsi, ülke, ülőke

1. a már ülni tudó csecsemő nappali elhelyezését szolgáló → gyermekbútor, ezzel együtt tették fel padra, székre vagy le a földre. Láda alakú, háttámlával, s elöl a gyermek rögzítésére pánttal, ill. pecekkel. Az ülcsik vagy deszkából összeállított, vagy kosár formára kötött, így Mo.-on gyékényből, spirálfonással készült (gyermekkosár). A kisded mindkét ülcsik típusban kinyújtott lábbal ült. – Az ülcsik nagymúltú tárgy; kosárforma ábrázolása az ókori görögöktől is ismert; közeli rokonai, a kéregből kialakított, magas támlás ülőbölcsők egész É-Eurázsiában elterjedtek. A deszka változat nyilván későbbi, első ismert ábrázolása Elzászból a 16. sz. elejéről való és a következő században még polgári otthonokban is használták. A 19. sz.-ra az ülcsik az európai parasztságnál is már háttérbe szorult, elsősorban a → gyermekszék hatására, a csupán szigetszerűen maradt meg egyes vidékeken. Mo.-on elsősorban a palócok közt és a csatlakozó területeken meg a székelységnél élt tovább, a kosárforma a Közép-Tisza-vidéken. – 2. Ugyancsak ülcsik névvel illetik Mo.-on a ház elé ülőhelyül kitett fatörzset, ill. padot, esetleg más alacsony ülőkét is. (→ még: utcai pad) – Irod. Temesváry, Rudolf: Voks-Bräuche und Aberglauben in der Geburtshilfe un der Pflege des Neugeborenen in Ungarn (Leipzig, 1900); Istvánffy Gyula: A palócok lakóháza és berendezése (Népr. Ért., 1911); Uebe, R.: Deutsche Bauernmöbel (Berlin, 1924); Valonen, N.: Geflechte und andere Arbeiten aus Birkenrindenstreifen unter besonderer Berücksichtigung finnischer Tradition (Kansatieteellinen Arkisto, IX., Helsinki, 1952); Csalog Zsolt: A kosárfonás ún. spirál-technikája a magyar nyelvterületen (Népr. Ért., 1963); Lindström, U.: Smĺbarns tillsyn och träning (Stockholm, 1979).

Ülcsik (Tiszanána, Heves m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum