vágóhorog

kb. egyméteres, ritkán hosszabb nyélre makkosan vagy köpüsen felerősített erős horog, amellyel a nagyobb halat (harcsát) a hálóból a csónakba emelik, a partra vonszolják. A vágóhorgot a megszigonyozott harcsa hasába is vágják, hogy a szigonyról el ne menekülhessen. A vágóhorog nyelére vizahorgot is felerősíthetnek. A vágóhorog a Duna, a Tisza, a Dráva mentén ismeretes. A vágóhoroggal Jankó János szerint a magyarság még a honfoglalás előtt török népek révén ismerkedett meg. Felmerült olyan nézet is, hogy ősi finnugor halászeszköz (A. Hämäläinen). Rohan-Csermák Géza a vizahalászat ősi eszközének tartja. A finnugor és török népeken kívül a vizahorgot használják a Duna deltájában a román és lippován halászok, de a szibériai népek (osztjákok, dolgánok, giljákok) is. A vágóhorog a magyarság honfoglalás előtti halászeszköze, de problematikus, hogy a finnugor vagy a török műveltségi rétegbe tartozik-e. Primitív formában készülhetett fából is. Eredetileg tél idején a lék körül összegyűlt halakat emelték ki vele. Később azonban eredeti funkcióját elvesztette. – Irod. Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.– Leipzig, 1900); Hämäläinen, A.: Ein uraltes finnisch-ugrisches Fischereigerät (Finnisch-Ugrische Forschungen, 1937); Rohan-Csermák Géza: Sturgeon Hooks of Eurasia (New York, 1963); Gönyey Sándor: A Néprajzi Múzeum szigonygyűjteménye (Népr. Ért., 1937); Gunda Béla: Összehasonlító néprajzi jegyzetek. A finnugor vágóhorog (Népr. Ért., 1938).

Vágóhorgok (Lónya, Szabolcs-Szatmár m.)