| szociálantropológia | TARTALOM | szocializáció |
a magyar településállomány megnövekedésének 1945 után lezajló folyamata, amelynek során az új tanyaközségek szervezésével párhuzamosan, ezek kijelölt központjában vagy egyes volt uradalmi majorok mellett több utcás falvak keletkeztek. Az új falvak házainak többségét az állam terveztette és építtette. Az 1950-es évek elején kialakított első utcák egy- és kétszobás nyeregtetős típusházakkal épültek be. Az épületeket olcsón, 15–20 éves részletfizetési kedvezménnyel bocsátották a tulajdonosok rendelkezésére. Később az állami lakásépítés abbamaradt. Az életre kelt településeken már saját erőből is építkezett a nép. Az ekkor és a legutóbbi múltban kimért új utcák építészeti képe azonban erősen elüt az elsőktől. Újabban már a sátortetős házforma az uralkodó. – Az új falvak első települői uradalmi cselédekből, a környező agrárvárosok és falvak szegényeiből, valamint a tanyavilág nehéz sorsú népéből kerültek ki. Az emberek kezdetben idegennek érezték magukat új lakóhelyükön, később azonban jó faluközösségek alakultak ki. A legtöbb szocialista falualakítással létrehozott település fejlődőképes és lélekszámának gyarapodása napjainkban is tart. – Irod. Szolnoky Lajos: Néprajzi megfigyelések egy új szocialista község kialakulásával kapcsolatban (Ebes, Hajdú m.) (Ethn., 1953); Janó Ákos: Hajdúvid (Debrecen, 1963).