szolgáló

fiatal szegényparaszt-lány, aki kialkudott bérért házbeli és ház körüli munkára egész esztendőre elszegődött. Szolgálót nagygazdák tartottak, munkáját a gazdasszony irányította: takarított, főzött, mosogatott, mosott, baromfit etetett, kertben dolgozott. – A kis szolgáló 13–14 éves kislány, aki fél bérért besegített a házimunkába, mint a gazdasszony vagy szolgáló segítsége; libapásztor is volt. A nagyszolgáló önálló, a gazdasszony munkáját végezte, kenyeret is sütött. A tanyai szolgáló vagy mindenes szolgáló tehenet is fejt, malacot etetett, tengerit morzsolt, dologidőben mezőgazdasági munkát is végzett: kapált, szénát forgatott, répát egyelt, markot szedett. Hódmezővásárhelyen a szolgáló bére a múlt század végén évi 50 forint, 1 öltözet ruha, 2 konyhakötő, 1 pár papucs, 2 fejrevaló kendő, 1 pár harisnya, 2 ingváll, 2 pendely, 2 rőf pántlika volt. A szolgáló férjhezmenetele után nem szegődött el, csak abban az esetben dolgozott tovább a háztartásban vagy tanyán, ha a férje ugyanott béres vagy kocsis volt. – Irod. Kiss Lajos: A szegény asszony élete (Bp., 1941).