vizes nyolcas | TARTALOM | vizestarisznya |
állvány nagyobb víztárolók, ritkábban tejesedény (tejespad, köcsögálló) elhelyezésére a konyhában, ill. benti főzésnél szobában, néhol a tornácon. Egyéb elnevezései: viz-, dézsapad (általánosan), kártyapad (Erdélyben), korsóálló, korsólóca (Alföldön), vízszék (a Felvidéken), korsú-, sajtár-, vödörtartó (DNy-Mo.-on). Alján áll gyakran a mosdóteknő, ill. mosdótál vagy a moslékos dézsa. Kezdeti fokon pusztán egy vastagabb deszkát tettek az edények alá a földpadló kisárosodása ellen. Az erény magasra helyezése a feldöntés ellen véd, erre szolgálhat: tőke, földpadka, ill. fából épített állvány. Változatlan formában használtak vizespadként támlátlan padot (palóc vízlóca, hosszúszék, ill. nagyobb zsámoly). Talán ilyen egyszerű padfélét említenek egy 1741-es hódmezővásárhelyi iratban is korsópad és korsós szék néven. Az eleve erre a célra kialakított vizespad a mo.-i parasztházban valószínűleg csak a 19. sz. folyamán jelent meg. Általában kétpolcos, fenn többnyire korláttal, a lapján néha 2 4 kerek kivágás található az edények számára. Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (I., Bp., 1907); Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Kós KárolySzentimrei JuditNagy Jenő: Kászoni székely népművészet (Bukarest, 1972).