szomszédjog

régi jogunkban fennállott jog arra, hogy a szomszéd ingatlanának eladásakor vagy elzálogosításakor a szerződés megkötése előtt ajánlatot tegyen a szomszédjának a birtok azonos feltételekkel való megvásárlására vagy zálogba vételére: ezzel egyidőben azonban készpénzben le kellett tennie a teljes vételárat vagy a zálogösszeget. A szomszédjogot, az → elővásárlási jog egyik változatát, az ősiségi nyíltparancs (1852) eltörölte ugyan, de parasztságunk egyes helyeken még a II. világháború előtt is úgy tartotta, hogy eladásnál és bérbeadásnál az ingatlan megvételére vagy bérletére egyenlő fizetési feltételek mellett elsősorban a szomszéd, másodsorban a falubeli jogosult, és idegen csak akkor szerezheti meg azt, ha szomszéd vagy falubeli nem tett rá ajánlatot. Helyi szokásjogtól függött, hogy az eladásra szánt ingatlan melyik oldalán levő szomszéd bírt elsőbbséggel, mennyi volt az ajánlati kötöttség ideje stb. – Irod. Degré Alajos: A szomszédok öröklése és a szomszédi elővásárlási jog kialakulása (Illés-Emlékv., Bp., 1942).