vóc

szűrruháknál és lábbeliknél a varrás erősítésére közbevarrott keskeny posztó-, ill. bőrcsík neve. A szűrnél a vízszintes toldásvonalakba iktatták. Színe többnyire piros volt. A megázott szűr alját a víz erősen húzza lefelé, ezért a vízszintes varrásokat erősíteni szokták. Idővel dísz lett a vóc, a varrások közé többé nem egyetlen, hanem lassan 2–3 színes posztócsíkot is fogtak, így a szerkezeti toldás dísszé változott. – Amikor a vóc már egyre több sorból tevődött össze, a varrás közé már nem lehetett befogni, ezért a posztócsíkok széleit díszesen vágták, így keletkezett a csipke. A csipkéket középen leerősítő varrás fölé, az egykori vóc emlékeképpen több összesodrott gyapjú- vagy gyapotfonalat: sodrást varrtak. A vóc alkalmazási helye a szűrön: a váll fölötti varrás, ahol az elejkihajtás felső végét a gallérhoz toldották, az aszaj és a pálha, ill. az aszaj és az oldal összetoldása, valamint a szűr aljának szegése. Alkalmazták a piros posztó vócot a Kunságon a lányok számára készített bojtos labdáknál is. – A szűrnadrág oldalán és farán Erdélyben a nadrágétól elütő színű posztó vócot varrtak. – A lábbelinél a szárvarrás erősítésére alkalmazott, elütő színű, hosszában ketté hajtott vékony bőrcsíknak is vóc a neve. – Irod. Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifrászűr (Bp., 1930); Gáborján Alice: Két magyar hosszúszárú lábbelitípus viselettörténeti elemzése (Népr. Ért., 1958).