vöröshere, lóhere (lat. Trifolium pratense)

szálas takarmánynövény. A vadon termő heréből keletkezett az Ibériai-félsziget déli részén, ahol a mórok a 11–12. sz.-ban termesztésbe vonták. Sokáig csak Spanyolo.-ban ismerték. Onnan terjedt el a 15–17. sz. folyamán a kiüldözött prot.-okkal Hollandiába, Németo.-ba, majd Angliába is. Ausztriába a 18. sz. végén jutott el és legjobban Stájero.-ban honosodott meg. Hazánkba legelőbb az Őrségbe a szomszédos stájer területekről került be (19. sz. eleje). A 20. sz.-ban az állattenyésztés belterjesedésével párhuzamosan terjedt el. – Mivel a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot kedveli, legnagyobb mértékben a Dunántúl déli és nyugati területein, ill. az északi megyékben termesztik. Gyakran őszi vetésre vetik tavasszal. Aratás után indul nagyobb növekedésnek. Ha kedvező az időjárás, már ősszel is lekaszálják, de igazán jó termést a következő év máj.–jún.-i kaszálásain ad. A vöröshere mo.-i elterjedése a szénafűétől eltérő takarmánykezelési eljárásokat honosított meg a parasztgazdaságokban. Többször forgatják és mivel nehezebben szárad, szárító állványokra rakják. – Irod. Pais Sándor: A becsvölgyi gazdálkodás (Népr. Közl., 1964); Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Bp., 1971).