zabadó

a hajdani jobbágyszolgáltatások egy neme. A 15. sz.-tól adatolható adónem főként a 17–18. sz.-i Erdélyben vált rendszeres szolgáltatássá. Minden jobbágyháztartás után 1 köböl zabot hajtottak be karácsonykor vagy Márton napján. Erdélyben akózab, karácsony zabja, az ÉK-i Kárpátokban kemencezab néven volt ismeretes. A zabadó elsősorban a feudális birtokosok lóállományának takarmányozását szolgálta; nagy hadászati jelentősége volt. – Irod. Berlász Jenő: Az erdélyi jobbágyság gazdasági helyzete a XVIII. században (Bp., 1958); Szentgyörgyi Mária: Jobbágyterhek a XVI–XVII. századi Erdélyben (Bp., 1962).