szulla

primitív ideiglenes lakóépítmény, amely a favázas kunyhók egyik változata. E néven a gyimesi csángóknál ismert. A havasban a szénamunka miatt való hosszabb tartózkodás esetén ún. seggenülő szullát, seggelő szullát emeltek: ez földre ültetett háztető formájú, fenyőrudakból összeállított, fenyőágakkal vagy fenyőkéreggel fdett építmény. Ennél nagyobb a kerek szulla: kúpalakban összetámasztott rudakból áll, szénával vagy kéreggel fedik. (Szénamunka végeztével anyagából kerítést csináltak a boglya köré.) Akik a juhokat havasban teleltették s nem volt kiépítettebb kalibájuk, azok téli szullát csináltak lakóépítménynek. A téli szulla szintén kúp alakú, de képítétettebb, némelyik 25–30 ember befogadására is alkalmas volt. Kerek szullát használtak erdőmunkáknál is. Máramarosiaktól a legújabb időkben tanulták meg s készítik a gyimesiek a rusznyák, vagy máramarosi vagy szegletes szullát, amelyeknek alacsony, gerezdesen boronából rakott fala, deszka fedele van. – Irod. K. Csilléry Klára–Kallós Zoltán: A gyimesi csángók „szullái” (Népr. Közl., 1966).