takaruló szekér, hordó szekér, hosszú szekér | TARTALOM | taknyos ólombarát |
történész, levéltáros, az MTA tagja (l. 1906, r. 1925). A bp.-i tudományegy.-en történelemlatin szakon tanári oklevelet szerzett. 1881-ben a piarista rendbe lépett. A rend nyitrai (1886-tól), 1889-től budapesti gimnáziumában tanított. 18981903 között Bécsben a kamarai levéltár magyar anyagát gyűjtötte össze megbízásból. 1903-tól haláláig a magyar képviselőház levéltárosi tisztét töltötte be. Legfőképpen a 1617. sz. mindennapi életével művelődéstörténetével foglalkozott, később figyelme a reformkor felé fordult. Önálló levéltári forráskutatásai alapján írt hangulatos történelmi karcolatai a hazai tudományos publicisztika maradandó stílusértékű alkotásai is. Kutatásai noha szemléletükben ma már nem mindenben korszerűek forrásadataik, témaválasztásuk révén alapvető fontosságúak. A néprajzi kutatás számos vonatkozásban értékes támpontokat, segítséget kapott műveiből. F. m. Lapok egy kis város múltjából (Komárom, 1886); Régi magyar asszonyok (Bp., 1914); A budai basák magyar nyelvű levelezése (Eckhart Ferenccel, Szekfű Gyulával, Bp., 1915); Rajzok a török világból (IIII., Bp., 19151917); A régi Magyarország jókedve (Bp., 1921); Régi idők, régi emberek (Bp., 1922); A magyar múlt tarlójáról (Bp., 1926); Emlékezzünk eleinkről (III., Bp., 1929); Hangok a múltból (Bp., 1930); Művelődéstörténeti tanulmányok a XVIXVII. századból (szerk. Benda Kálmán, műveinek bibliográfiájával, Bp., 1961). Irod. Nagy Miklós: T. S. élete és munkássága (Bp., 1937).