Takáts Sándor (Komárom, 1860–Bp., 1932)

történész, levéltáros, az MTA tagja (l. 1906, r. 1925). A bp.-i tudományegy.-en történelem–latin szakon tanári oklevelet szerzett. 1881-ben a piarista rendbe lépett. A rend nyitrai (1886-tól), 1889-től budapesti gimnáziumában tanított. 1898–1903 között Bécsben a kamarai levéltár magyar anyagát gyűjtötte össze megbízásból. 1903-tól haláláig a magyar képviselőház levéltárosi tisztét töltötte be. Legfőképpen a 16–17. sz. mindennapi életével művelődéstörténetével foglalkozott, később figyelme a reformkor felé fordult. Önálló levéltári forráskutatásai alapján írt hangulatos történelmi karcolatai a hazai tudományos publicisztika maradandó stílusértékű alkotásai is. Kutatásai – noha szemléletükben ma már nem mindenben korszerűek – forrásadataik, témaválasztásuk révén alapvető fontosságúak. A néprajzi kutatás számos vonatkozásban értékes támpontokat, segítséget kapott műveiből. – F. m. Lapok egy kis város múltjából (Komárom, 1886); Régi magyar asszonyok (Bp., 1914); A budai basák magyar nyelvű levelezése (Eckhart Ferenccel, Szekfű Gyulával, Bp., 1915); Rajzok a török világból (I–III., Bp., 1915–1917); A régi Magyarország jókedve (Bp., 1921); Régi idők, régi emberek (Bp., 1922); A magyar múlt tarlójáról (Bp., 1926); Emlékezzünk eleinkről (I–II., Bp., 1929); Hangok a múltból (Bp., 1930); Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI–XVII. századból (szerk. Benda Kálmán, műveinek bibliográfiájával, Bp., 1961). – Irod. Nagy Miklós: T. S. élete és munkássága (Bp., 1937).

Takáts Sándor