Szerémség

A Duna és a Száva közötti nagytáj. A Szerémség területe Sirmium központtal már az ókorban értékes kultúrterületté vált. A római birodalom bukása után ugyan gyakran gazdát cserélt, de provinciális kultúrájának fontos elemei megérték a magyar államszervezés időszakát. A középkorban vármegyét szerveztek területén, melynek határa a Szávától délre húzódott. A középkori Mo. egyik legértékesebb mezőgazdasági vidéke volt, európai hírű szőlészete révén, egyben jelentős szerepet játszott a mezővárosi (Kamonc, Újlak) elemek társadalmi, kulturális mozgalmaiban (huszitizmus, eretnekmozgalmak). Szőlő- és bortermelésében a messzebb fekvő erdélyi és a Duna menti oppidumok, civitasok polgársága mint → extraneus birtokos volt érdekelt (pl. Szeged polgárainak 15. sz.-i bortermeléséről több adat maradt fenn). A hódoltság ideje alatt teljesen tönkretették a hadműveletek. Lakossága elpusztult, elmenekült. Szerb és horvát települők ülték meg. A 18. sz.-ban rajtuk kívül német, szlovák, cseh, ukrán telepesek is megjelentek. A 18–19. sz.-ban dunántúli és bácskai kivándorlás eredményeként több magyar szórványa is keletkezett (pl. Maradék, India, Ürög, Nyékinca, Herkóca). 1764-ben két másik vármegyével együtt Fiume városáért cserébe lett Horváto. része. Ma Jugoszláviában a Szerb Szocialista Köztársasághoz tartozik. – Irod. Penavin Olga: A szerémségi magyar szigetek nyelve (Bp., 1972); Kósa László: Magyar néprajzi kutatások Jugoszláviában (A Hungarológiai Intézet Tudományos Közl., 1972).

Magyar telepesek által lakott utca képe (Ürög, v. Szerém m., 1970-es évek)

Jellegzetes szerémségi táj Ürög község határában (1970-es évek)

Nagygazda háza a 20. sz. elejéről (Maradék, v. Szerém m., 1970-es évek)

Újlak (v. Szerém m.) főutcája a középkori vár képével (1970-es évek)