tálas

TARTALOM

Tálasi István (Laskó, 1910–)

tálasfogas

tárolóbútor; alján deszkalap akasztófogakkal, melyeken üveg- vagy cserépkancsó, főleg bokály, ritkán tányér lóg, fölül polc, melynek korlátjához ón- vagy cseréptálak támaszkodnak. Nevezik még: fogas, fogastálas, tálas, tányérosnak is (Erdélyben: kendőszeg, bokálytartó). Néha egymás fölött két polc van, esetleg a végein rekesszel, ill. fiókkal vagy → törülközőtartóval. – A vagyont jelző díszedény kirakása a 15. sz.-ban vált szokássá. Az ehhez való bútorok egyike a tálasfogas elődje, a 15–16. sz.-i német lakásábrázolásokról ismert kannapolc; ezen függőleges pöckökre borították az ónkannákat, melyek mögé néha tálakat tettek. A korlátos tálasfogas D-német területen alakult ki, itt ez még rendszerint dísztelen. – Feltehető, hogy Heltai Gáspár 1566-ban kiadott egyik meséjében szereplő parasztházbeli táltartók is már tálasfogast jelölnek. A mo.-i parasztoknál a 19. sz.-ban a tálasfogas országosan elterjedt. Eredetileg a → szentsarokban, a sarokpad fölött függött, ezért gyakori a páros forma (sarokfogas, saroktálas). Sokfelé a tálasfogas díszített, főleg festéssel; a legkorábbi ilyen darab 1746-ból Debrecenből való. A székely kendőszeg elnevezés azt jelzi, hogy ott korábban díszkendőt aggattak rá. – Irod. Domanovszky György: Népi bútorok (Bp., 1964); Schmidt, L.: Bauernmöbel aus Süddeutschland, Österreich und der Schweiz (Wien–Hannover, 1967); Denecke, B.: Bauernmöbel (München, 1969); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972); Kós Károly–Szentimrei Judit–Nagy Jenő: Kászoni székely népművészet (Bukarest, 1972).