| táncmester | TARTALOM | Táncművészet |
a tánc legkisebb, szerves; ismétlődő, visszatérő jellegű; a tudatban, tánckészségben meglévő, visszaidézhető; kifejező, hangulati jelentéssel bíró formai egysége, az elemi formaalkotás megnyilvánulása. A legkisebb olyan egység, mely a hagyományban képes kevéssé változva fennmaradni. A motívumtípus vagy motívumfajta a lényegükben azonos motívumváltozatok összessége. A motívumváltozat pedig a motívumtípus aktualizálódó, eseti megjelenési formája, mely kisebb-nagyobb mértékben különbözik a korábban megvalósult alaktól. A motívumkincs vizsgálata, katalogizálása egyik legfontosabb előfeltétele a → tánctípusok formai meghatározásának, valamint történeti és öszszehasonlító kutatásának. – Irod. Ortutay Gyula: Variáns, invariáns, affinitás (MTA I. Oszt. Közl., 1959); Martin György–Pesovár Ernő: Determination of motive types in dance folklore (Acta Ethn., 1963); Martin György: Motívumkutatás – Motívumrendszerezés. A sárközi–dunamenti táncok motívumkincse (Bp., 1964).