tányér

általában belül mázas, kívül mázat lan cserépedény. Öble, ill. feneke kerek, ezt veszi körül az oldalfal. Laposabb és kisebb, mint a → tál. Az oldalfalat rendszerint törésvonal osztja ketté. Az oldalfal lehet meredek, lapos, homorú, domború; az oldalfal széle lehet egyenes, kihajló, karimás, rámás, felülnézetben lehet hullámos, íves, csipkézett, fűrészes; rendszerint akasztófüllel vagy akasztólyukkal ellátott. A konyha, a pitvar díszítésére is használták. Átmérője 16–25 cm. Mestere a → tálas. Étel osztására, evésre szolgál. Díszítménye az adott központ jellemző motívumait tartalmazza. Legnagyobb tálas központjaink: az Alföldön Hódmezővásárhely, Tiszafüred, Mezőtúr; a Dunántúl és a Sárköz fazekas központjai: Csákvár, Tata. – Irod. Sz. Morvay Judit: A cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájában (Népr. Ért., 1955); Kresz Mária: Fazekas, korsós, tálas. Néhány szempont fazekasközpontjaink kutatásához és összehasonlításához (Ethn., 1960).

Tányér, karcolt és írókázott díszítéssel (Debrecen, 1830) Debrecen, Déri Múzeum

Tányér, kék-vörös irókázással (Homoródalmás, v. Udvarhely m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Tányér, karcolt és írókás díszítménnyel (Háromszék m., 19. sz. eleje (Bp. Néprajzi Múzeum)

Tányér (Zilah, v. Szilágy m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum