újabb felföldi hímzések

Nógrád és Heves megyék szerény, nemegyszer erőtlen, néha szinte visszatartott szálszámolásos és szabadrajzú munkái a palóc hímzések. Kötényekre, kendőkre, ingekre, ritkábban lepedővégekre varrták őket. Kiemelkednek közülük a Szécsény környéki szabadrajzú és az érsekvadkerti szálszámolás után készült hímzések. Mindezek viszonylag fiatal koruk, új divatú díszítő elemeik alapján a paraszt stílusú (→ új stílusok a népművészetben) munkákhoz tartoznának, de nem mindig jutottak el annak erőteljességéig, zsúfoltságáig. A szabadrajzú csoport varrásai jobbára egyetlen – többé vagy kevésbé meghajlított – leveles ág végén ülő virágmotívumot variálnak, különböző módon sorba rendezve. Ezeket fehér vászonra főként piros, kevesebb kék pamutfonallal → laposöltéssel, ritkábban → huroköltéssel, → száröltéssel és → láncöltéssorral varrták. Ismert színes változatát fekete klotton színes selyemszállal készítették, de ez is erőtlen maradt. Az érsekvadkerti szálánvarrott lepedővégek piros pamut hímzései a többi magyar hímzéstől eltérően egységes szerkesztés nélkül, csupán egymás mellé ritkásabban vagy sűrűbben letett virágtövekből, madarakból állnak s nemegyszer úgy hatnak, mint a mintakendők. Jelentősebbek szűcs- és szűrhímzéseik. – Irod: Dajaszászyné Dietz Vilma–Manga János: Nógrád megyei szabadrajzú hímzések (Bp., 1954); Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969).

Kötény, „szakácska” hímzett szélcsíkjának részlete (Rimóc, Nógrád m., 19. sz. vége)

Kötény, „szakácska” szélét díszítő hímzett csík részlete (Szécsény vidéke, századforduló). Mindkettő: Bp. Néprajzi Múzeum

Kötény hímzése (Rimóc, Nógrád m., 20. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Abrosz széldíszítményének részlete, szorosan egymás mellé állított virágcsokrokkal (Érsekvadkert, Nógrád m., századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum