újratelepülés

valamely elpusztásodott vidék városainak és falvainak regenerálódási folyamata. Történhetett tudatos → magánföldesúri telepítéssel és állami telepítéssel, valamint spontán → népességvándorlással. A magyar történelemben legjelentősebb az az újratelepülés, amely a török kiverése utáni évszázadban zajlott le a visszahódított területeken. Mo.-on az újratelepülés legtöbbször idegen nemzetiségű népelemek térhódításával járt együtt. Pl. a Bácskában és Bánságban a kipusztult magyarság helyére kerültek az É-ra felvándorló délszlávok és a betelepített németek (→ kamarai telepítés). Az erdélyi folyóvölgyekben is legtöbbször a háborúk során kipusztult magyar lakosságot váltotta fel a hegyekből lehúzódó és az ország területére kívülről érkező románság. – Irod. Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra (Bp., 1914); Eperjessy Kálmán: A magyar falu története (Bp., 1966).