amatőr náptáncmozgalom

előzményei visszanyúlnak az 1930–1940-es évekre, amikor a Gyöngyösbokréta Szövetség mintegy 90–100 parasztegy.-t mozgósított ünnepi fellépésekre, s az értelmiségi ifjúsági szerveződések – regöscserkészet, Szt. Imre Kollégium – szintén kialakították csoportjaikat a néptánc ápolására. Mellettük a II. világháború után a Szabadművelődés és a népi kollégiumok országos hálózata ugyancsak számos csoportot alapított, míg az 1940–50-es évek fordulóján kialakult a 90-es évekig érvényes struktúra. Eszerint az egy.-ek a mecenatúra különböző formáihoz kötődtek, úgymint tanácsi, üzemi – szakszervezeti –, iskolai és szövetkezeti egy.-ek. A különböző nemzetiségi csoportok és parasztegyüttesek – „népi együttesek” – főleg a szövetkezetek égisze alatt működtek. Szakmai – nem hatósági! – felügyeletüket az 50-es években a Népművészeti Intézet látta el pedagógusképző tanfolyamok, kiadványok, patronálások, bemutatók és értékelő konferenciák útján. Átszervezésével – Népművelési Intézet, majd Országos Közművelődési Központ, később Magyar Művelődési Intézet – az intézmény főleg a szakmai rendezvények koordinálására rendezkedett be, de az ún. Szakmai ház dokumentációs gyűjteményével a pedagógusok, együttesvezetők továbbképzését is szolgálta. Az amatőr néptáncmozgalom színpadi hatékonyságát a különböző bemutató fórumok is elősegítették, így pl. a hatvanas évektől a különböző szövetkezeti, főiskolai, szakszervezeti stb. fesztiválok, amelyek a hetvenes évektől az együttesek minősítésével is egybekapcsolódtak. E fórumok kiemelkedő táncaiból évente megrendezik a Táncantológiát. A csoportok további bemutatkozásához a hazai és külföldi vendégszereplések adnak lehetőséget.