Apáthi Imre; Ausim
(Bp., 1909. máj. 28.–Bp., 1960. febr. 22.): színész, rendező. A SzAk-t végezte 1931-ben. A Fővárosi Operettszínházhoz, 1932-ben a Belvárosi Színházhoz szerződött. 1935–1945 között és 1955-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. 1945-ben az Arizona Irodalmi Varietében, majd a Népvarietében, 1945–46-ban a Vígszínházban játszott. 1945-ben a Nemzeti, 1946-ban a Magyar, 1947–48-ban a Fővárosi Operettszínházban rendezett. 1945–1949 között a Művész Színházban szerepelt, rendezett, de ig.-helyettes is volt. 1949-ben a Vidám Színház színésze és rend.-je, valamint a Kis Komédia tagja volt. 1950–52-ben a Fővárosi Operettszínház színésze és főrend.-je, 1952-től 1955-ig az Ifjúsági Színház színésze, rend.-je, majd főrend.-je. Fellépett és rendezett még a Medgyaszay Színházban (1947), a Városi Színházban (1952), a Petőfi Színházban (1954, 1956), a Jókai Színházban (1954–55), az Állami Bábszínházban (1955), A Magyar Néphadsereg Színházában (1956), a Blaha Lujza Színházban (1957) is. 1945-1948 között az Országos Színészegyesület iskolájában, 1950–1953 között a SzAk-n színészmesterséget tanított. Színészként és rend.-ként a sokoldalúság jellemezte. A groteszk vonzotta, de színészként ebben nem bontakozhatott ki. Számos m. filmben játszott. 1954-ben Kossuth-díjat kapott, 1953-ban érdemes, 1955-ben kiváló művész kitüntetésben részesült. F.Sz. Sebastian (Sh.: Vízkereszt); Tanítvány (Goethe: Faust); Peer Gynt (Ibsen); Toto (Pirandello: Az ember, az állat és az erény); Mochet (Sartre: Temetetlen holtak); A férfi (Brecht: A rettegés birodalma); Főúr (Bródy S.: A tanítónő); Orgon (Molière: Tartuffe). F.R. Cocteau: A rettenetes szülők; Sh.: A makrancos hölgy; Schiller: Don Carlos; Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés; Vörösmarty M.: Csongor és Tünde; Molnár F.: A császár. F.M. A nagy nap (1936); Hármat üt az óra (1938); Így játsztok ti (1940).
APÁTHI IMRE – dr. Einstein (Kesselring: Arzén és levendula)
