Arad színészete
1759–1799 között rendszeresen tartottak a városban minorita iskolai előadásokat. Magyar nyelvű műkedvelő produkcióról 1777-ből maradt fenn adat. A hivatásos színészet 1787-ben Philip Berndt újvidéki német társ.-ával indult. Őket másfél évtizeden át további német együttesek követték. Bizonytalan az 1798–99-es évekre utaló, m. társ. megjelenésére vonatkozó adat. Biztos viszont, hogy 1813-ban Sándorffy József nagyváradi együttese látogatott a városba. Az érdeklődés fokozódását bizonyította, amikor Hirschl Jakab kereskedő színházat épített, s 1817 végén J. Christoph Kunz társ.-a az újdonságnak számító Rossini-operát, a Hamupipőkét mutatta be. Ebben az épületben rendeztek 1818–1825 között előadásokat a román tanítóképző növendékei. 1818. jún.-ban Kilényi Dávid együttese Szentjóbi Szabó László Mátyás király vagy a nép szeretete c. darabjával kezdte meg a rendszeres m. nyelvű színjátszást. Tagjaik között volt ekkor Déryné is. A következő évtizedekben, egyelőre csak a nyári hónapokban, mivel a téli évadok 1847-ig a német társ.-oknak voltak fenntartva, Wándza Mihály (1819), 1827–1832 között a kolozsvári társ., majd Pergő Celesztin (1838), Latabár Endre (1844) együttesei következtek. 1845-től sűrűsödtek a m. előadások. Ismét Kilényi, majd 1846–47-ben Veszter Sándor, Farkas József, Szőllősy-Szabó Lajos, Kőrösi Ferenc, végül Gócs Ede társ.-ai látogatták a várost. Ez idő tájt a magyar együttesek román nyelvű előadásokat is tartottak. A szabadságharc bukása után → Csernovits Péter, mácsai földbirtokos, temesi főispán segítségével – aki a saját költségén bérelte ki a színházépületet, és 1853-ban annak felújítását is elvégeztette –, Philippovits István vezetésével újult meg a m. színjátszás. 1860–1863 között öttagú „direktórium” igazgatta a színházat. Az együttesnek ekkor Prielle Kornélia, E. Kovács Gyula és Egressy Ákos voltak a vezető művészei. A zenei vezetés Böhm Gusztáv kezében volt. 1866-ig évenként váltották egymást az ig.-k, majd 1873-ig Follinus János vette át a vezetést; karmesternek Káldy Gyulát szerződtette. 1868–1870 közé esett Mihail Pascaly, majd Matei Milo kiváló román társ.-ainak vendégjátéka. 1868-ban színházépítő bizottság alakult. A munkálatokat 1871-ben kezdték meg, és az elkészült új színházat 1874. szept. 21-én nyitották meg I. Ferenc József császár jelenlétében. A rendes évad viszont okt. 3-án Aradi Gerő igazgatása alatt a Bánk bán előadásával indult. Három év múlva a folyamatos működés biztosítására Színügyi Gyámolító Egyletet alapítottak, amely 1880-ig segítette a színház munkáját. Ez idő alatt olasz énekesekből szerveztek operaegyüttest. 1883. febr. 18-án a színház épülete teljesen leégett. Az újjáépített és nézőtéri rendszerében megváltoztatott (kevesebb páholy, több zártszék és karzati hely) színházat 1885. okt. 1-jén Krecsányi Ignác társ.-a nyitotta meg. Ők mutatták be Aradon Az ember tragédiáját (1886). 1889–1893 között ismét Aradi Gerő volt az ig., rend. Verő György. 1894-től nyolc évadon át Leszkay András vezette a színházat. 1900-ban Nyári Színkört építettek. 1909-ben véglegesítették és 1939-ben bontották le. A legjelentősebb folyamatos igazgatás Szendrey Mihály nevéhez fűződött, aki három évtizeden át – tehát még akkor is, amikor a város már Romániához került – irányította az intézményt. Közben 1924–1926 között időlegesen Fekete Mihály, Róna Dezső és Maurer Béla állt az együttes élén. A városnak egészen 1948-ig nem volt saját román nyelvű együttese. Jórészt a nagyváradi Teatrul de Vest látogatta. 1948-ban alakult meg a Teatrul Român de Stat Arad. A m. nyelvű színjátszás ekkor megszűnt. 1957-ben ismét leégett a színház épülete. 1960-ban kezdték újjáépíteni és 1968-ban nyitották meg újra. A m. nyelvű színészetet 1969-től kezdve az amatőr alapokon nyugvó Periszkóp Népszínház képviseli az alapító Znorovszky Attila vezetésével, majd 1987-ben MINI 37 néven stúdiót is nyitottak. 1969-től 1977-ig a román társ. és a Békés Megyei Jókai Színház szinte évente tartott csere-vendégjátékokat. Az 1969-ben szervezett Színházi Múzeum gyűjteményében (létesítője Josif Sirbut), amelyet 1976-ban a színház alagsorában helyeztek el, m. színháztörténeti emlékek is találhatók. – Ir. Váli B.: Az aradi színészet története (1887); „A vidéki színészvilág írásban és képben aradi füzete”; Aszódy J.: Riport a maga csinálta muzeológusról (A Hét, 1975. dec. 9.).
AZ ARADI SZÍNHÁZ (1820–1873)
