Ábrahám Pál

(Apatin, 1892. nov. 2.–Hamburg, 1960. máj. 6.): zeneszerző, operettkomponista. Tanulmányait a Zak-n végezte zeneszerzés szakon, majd néhány kezdeti kompozíciót követően érdeklődése egyre inkább a dzsessz irányába fordult. 1927-ben a Fővárosi Operettszínház karmestere és háziszerzője lett. Zenebona c. műve hozta meg számára a kezdeti sikereket Bp.-en és Bécsben. Első operettje, Az utolsó Verebély-lány–Drégely Gábor vj.-a alapján – jelentős hazai sikert aratott, és jónéhány felújítást ért meg. 1930-ban Berlinbe költözött, ahol Viktória c. operettje hozta meg számára a széles körű nemzetközi elismerést. A következő évben a Hawai rózsája, majd a Bál a Savoyban (1931) tovább növelték nemzetközi hírnevét. Ösztönösen eltalálta azt a hangot, amelyre a két háború között szívesen odafigyelt a szórakozásra vágyó közönség. Sikereinek tetőpontján kényszerült elhagyni Hitler Németországát, és Bécsbe költözött, ahol három újabb operettet komponált. A Mese a Grand Hotelban, a Dzsaina, valamint a Roxy és csodacsapata nem közelítette meg előző műveinek sikerét. Pályafutása során több mint 30 filmhez írt kísérőzenét. A háború kitörésekor az USA-ba emigrált, majd a háború végét követően visszatért Európába és Hamburgban telepedett le. Megrendült egészségi állapota és idegrendszeri bántalmai miatt nem komponált többé. Utolsó éveit egy hamburgi elmegyógyintézetben töltötte. F.M. Zenebona (1928); Az utolsó Verebély-lány (1929); Szeretem a feleségem (1929); Viktória (1930); Hawai rózsája (1931); Bál a Savoyban (1932); Boldog hívek (1932); Egy éjszaka angyala (1933); Mese a Grand Hotelben (1934); Antonia (1934); Történnek még csodák (1935); Viki (1935); Júlia (1937); Fehér hattyú (1938).

ÁBRAHÁM PÁL