árnyjáték

a bábjáték egyik változata. Áttetsző vászon mögött – bizonyos esetekben előtt –, hátulról megvilágított, kétdimenziós, éles kontúrral kivágott figurákat mozgatnak alulról v. hátulról. A világítás forrása szórt, ill. pontfény lehet. A figurák feje, végtagjai, a választott kivitelezés és hagyomány szerint mozgathatók. Méretük a vászon méretéhez igazodik, bár néhány távol-keleti árnyjáték esetében a mellékszereplők figurái kisebbek, mint a főhős(ök)é. A figurák általában áttetszőre kikészített állatbőrből készülnek. A 18–19. sz.-i európai, elsősorban francia árnyjátékoknál telt fekete figurákat alkalmaztak. Az árnyjáték híres változata a jávai vajang, a kínai szecsuani árnyjáték, ill. a török karagöz. – Ir. Kunos I.: Über türkische Schattenspiele (1887); Körmöczi L.: A bábjáték kiskönyve (Kolozsvár, 1943); Kós–Németh: A bábjátszás Magyarországon (1955); Bordat–Boucrot: Les Théâtres d’ombres (Paris, 1956); Obrazcov: A kínai színház (1960); Blackham: Shadow Puppets (London, 1960); Baird: The Art of the Puppet (New York, 1965).