Ascher Oszkár

(Bp., 1897. aug. 20.–Bp., 1965. okt. 25.): színész, előadóművész, színészpedagógus, színházigazgató. A Műszaki Egyetem elvégzése után mérnökként dolgozott. Egyetemi évei alatt Ódry Árpádnál tanult. 1921-től önálló esteket tartott. 1926–28-ban a Teréz körúti Színpadon, 1931-ben a Képeskönyv Kabaréban szavalt. 1933–1939 között az Országos Színészegyesület színészképző iskolájában tanított. 1938-ban a Városi Színházban is fellépett. 1945-ben a Pódium Kabaré tagja, 1947–1949 között ig.-ja volt. 1946–47-ben a Művész, 1949-ben a Belvárosi Színház is foglalkoztatta. 1950–51-ben az Úttörő, 1951-ben az Állami Faluszínházhoz szerződött, amelyet 1957-től haláláig igazgatott. 1957–1959 között az Irodalmi Színpadon önálló esteket tartott, 1959-ben a Bartók Teremben is játszott. 1946–1950 között a SzAk-n beszédművelést tanított. Többnyire karakterfigurákat alakított groteszk ábrázolásmóddal. Önálló estjeivel és irodalmi műsoraival, versértelmezéseivel fontos szerepet játszott a patetikus színészi megoldásoktól és deklamálástól mentes előadói stílus megteremtésében. 1956-ban Kossuth-díjat, 1957-ben kiváló művész kitüntetést kapott. F.Sz. Hypokritos (Giraudoux: Trójában nem lesz háború); Írnok (Anouilh: Euridiké); Mr. Willerspoon (Kesserling: Arzén és levendula); Roger inas (Christie: Tíz kicsi néger); 11. számú esküdt (Rose: Tizenkét dühös ember). F.M. Beszédművészet (1937); Láthatatlan színház (Mányai L.-sal és Simon Zs.-val, 1941); A versmondás művészete és a színpadi beszéd (1953); Kis szavalókönyv (1956); Minden versek titkai (1964).

ASCHER OSZKÁR