Ajtay Andor

(Fogaras, 1903. júl. 25.–Bp., 1975. máj. 9.): színész, rendező. Rákosi Szidi színésziskolája után (1927–1929) a szegedi társ.-nál kezdte pályáját. 1932-ben a Vígszínház szerződtette. 1943-tól 1945-ig a Nemzeti Színház tagja volt. 1945–1959 között ismét a Vígszínházban játszott, 1959-től a Jókai Színházban, 1963-tól a Madách Színházban szerepelt visszavonulásáig. Könnyed játékstílusa, elmélyült jellemábrázolása, beszédtechnikája és kiváló orgánuma számos szerepkörben érvényesült. A fiatal, daliás szerelmes figurákat drámai hősök követték. Ajtay Andor színpadi rutinját és tapasztalatait rendezőként is kamatoztatta. 1937–1969 között több filmben is fontos szerepet kapott. Kossuth-díjas (1954), érdemes (1953) és kiváló művész (1968). Élete végén Ajtay Emlékdíjat alapított. F.Sz. Dusán (Hunyady S.: Feketeszárú cseresznye); Sulyok vezérigazgató (Illés E.: Törtetők); Clausen tanácsos (Hauptmann: Naplemente előtt); Volpone (Jonson); Marcellus majd Polonius (Sh.: Hamlet); Szorin (Csehov: Sirály); Cauchon (Shaw: Szent Johanna). F.R. Márai S.: Varázs; Čapek: Fiaim; Anouilh: Antigoné; Molnár F.: A hattyú; Hauptmann: Naplemente előtt.

AJTAY ANDOR – Sulyok András (Illés E.: Törtetők)