Bálint Lajos

(Újpest, 1886. szept. 26.–Bp., 1974. márc. 5.): dramaturg, író, újságíró. A bp.-i és berlini egyetemen tanult. A Thália Társaság alapítói közé tartozott, 1906-ig a társaság titkára volt. A Hétben, az Életben, a Magyar Hírlapban, a Nyugatban és a Világban jelentek meg színházi és képzőművészeti írásai. 1915-ben a Nemzeti Színházba került, amelynek titkára, ill. dramaturg főtitkára volt 1935-ig. 1919-ben a Kollektív Színtársulatot igazgatta. 1936-tól Hevesi Sándor mellett a Magyar Színházban dolgozott dramaturgként. 1912–1925 között a Genius Könyvkiadó irodalmi vezetésével is foglalkozott. 1940-től 1944-ig az OMIKE Művészakció műv. vez.-ként tevékenykedett. 1945–1947 között a Magyar Írók Szövetségének ügyvezető titkára, 1953-tól 1959-ig, nyugdíjazásáig a Szerzői Jogvédő Hivatal ig.-ja volt. Bálint Lajos egész életében a haladó színházi törekvéseket támogatta irodalmi tájékozottságával és műveltségével. Ezt bizonyítják fordításai (pl. Strindberg, Hauptmann, Klabund) és a közreműködésével készített nemzeti színházi műsor. Kortársairól írott visszaemlékezései, portréi fontos színháztörténeti források. Tiszteletére felesége, Spiegel Annie Bálint Lajos emlékgyűrűt alapított. Drámái: Baskircsev Mária (Andai E.-vel, 1935); Támár (1942). Könyvei: A Onesteptől a tangóig (1921); Művészbejáró (1964); Karzat és páholy (1967); Vastaps (1969); Színészek, táncosok, artisták (1973); Ecset és véső (1973); Mind csak színház (1975).