Bártfa színészete

a 14. sz. óta szabad királyi várost vászonipara tette gazdaggá. 1577-ben az ország egyik nyomdai-kiadói központja lett. Polgárai 1439-től szerveztek passiójátékokat; 1491–1516 között már német nyelven is. Ennek fennmaradt bizonyítéka az ún. „bártfai színlap”. Az iskolai színjátszást a híres evangélikus rektor, Stöckel Leonard (1510–1560) honosította meg. 1556-ban írt, Historia von Susanna in Tragoedien weise gestellet... c. művét 1559-ben Wittenbergben nyomtatták ki. Adataink vannak arról, hogy Káin és Ábel története (1553), az egyiptomi József (1555), Dániel (1561) és Judit (1566) históriája is színpadra került. Az evangélikus iskolai színjátszás 1673-ig töretlenül fennállt, de 1684-től, a császári-katolikus hatalomátvétellel végleg megszűnt. – Ir. Ábel J.: Színügy Bártfán a XV. és XVI. században (Századok, 1884); Szilasi Kl.: Stöckel Lénárd Zsuzsanna-drámája és a bártfai népies iskolai színjáték a XVI. sz.-ban (1918); Hont F.: Az eltűnt magyar színjáték (1940).