Bartók Béla
(Nagyszentmiklós, 1881. márc. 25.–New York, 1945. szept. 26.): zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus, népzenekutató. Nagyváradon, majd Pozsonyban folytatott zenei tanulmányok után 1899 őszén iratkozott be a bp.-i Zak-ra, ahol 1903-ban fejezte be zongora- és zeneszerzés-tanulmányait. 1907 őszén nevezték ki zongoratanárnak, egykori tanára, Thomán István utódaként. 1911-ben az Új Magyar Zeneegyesület (ÚMZE) létrehozásával néhány fiatal zeneszerzővel és előadóművésszel a m. zenei élet megreformálását tervezték, de hivatalos támogatás híján és a közönség érdektelensége miatt csak néhány kamarazenei hangversenyt sikerült megrendezniük. Ugyanekkor, Balázs Béla szövegére készült egyfelvonásos operája, A kékszakállú herceg vára, sikertelenül szerepelt a Lipótvárosi Kaszinó pályázatán. Az eredménytelenségek láttán Bartók visszavonult a koncertezéstől, műveivel sem lépett évekig a nyilvánosság elé. Továbbra is folytatta azonban népzenekutatói tevékenységét, Kodály Zoltánnal együtt. Ebben az időben az új m. irodalom és képzőművészet jelentős személyiségeivel is közelebbi kapcsolatba került. Balázs Bélával közös táncjátékát, A fából faragott királyfit, 1912. máj. 12-én Egisto Tango vezényletével mutatta be az Operaház. 1917-től a bp.-i közönség magatartása megváltozott Bartók műveivel szemben. Az ismét koncertező Waldbauer-kvartett bemutatta a II. vonósnégyest, május 24-én az Operaház műsorra tűzte A kékszakállú herceg várá-t. A Tanácsköztársaság idején Bartók Dohnányi Ernővel és Kodály Zoltánnal együtt részt vett a Reinitz Béla vezette zenei direktórium munkájában. Egyidejűleg dolgozott a Lengyel Menyhért szövegére készült A csodálatos mandarin c. pantomimján, amelynek többször kitűzött premierjét különböző ürügyekkel halasztották el, így a művet Bartók sohasem láthatta Bp.-en. A pantomim ősbemutatójára végül Kölnben került sor, 1926-ban Szenkár Jenő vezényletével. 1934-ben Bartók a Zak-n felhagyott zongoratanári tevékenységével, hogy a Magyar Tudományos Akadémián lejegyezze és rendezze népzenei gyűjtését. Ebben az időben támadt első ízben összeütközése a fasiszta rendszerekkel, amelyekkel szemben ellenszenve olyannyira fokozódott, hogy édesanyja halála (1939) után 1940. okt.-ben, ideiglenes emigráció szándékával második feleségével, Pásztory Dittával az USA-ba távozott. Amerikai tartózkodása során tovább folytatta népzenei kutatómunkáját és előadásokat tartott. A Columbia Egyetem díszdoktorává fogadta. Utolsó teljes partitúrája a zenekarra írott Concerto, amely a Koussevitzky Alapítvány felkérésére keletkezett. Halála évében három mű komponálásába kezdett, ezek közül azonban – az utolsó 17 ütemtől eltekintve – csak a feleségének szánt III. Zongoraversenyt sikerült befejeznie.
BARTÓK BÉLA – Balázs B.: A fából faragott királyfi – az Állami Bábszínház előadása
