Bartos Gyula; Prinz

(Szeged, 1872. ápr. 7.–Bp., 1954. máj. 21.): színész. 15 éves korában megszökött otthonról, s színésznek állt. 1895-ben elvégezte a SzAk-t, s Kövessy Albert sátoraljaújhelyi társ.-ához szerződött. 1896-tól 1899-ig Kolozsvárott, 1899-től 1907-ig Krecsányi Ignác együttesében játszott. 1907-ben a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek 1932-ben örökös tagja lett. 1941–1945 között származása miatt nem léphetett színpadra. 1945-től haláláig ismét a Nemzeti Színházban szerepelt. Klasszikus művekben, társadalmi drámákban, vj.-okban és népszínművekben egyaránt sikere volt. Jellemábrázoló tehetsége, technikai tudása aprólékos alapossággal párosult. Fiatal korában verseket, novellákat, tárcákat publikált. 1952-ben Kossuth-díjat és érdemes művész kitüntetést kapott. F.Sz. Lear király (Sh.); Shylock (Sh.: A velencei kalmár); Harpagon (Molière: A fösvény); Purgó (Molière: A képzelt beteg); Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Zsiga (Szigligeti E.: A cigány); Kányai (Szigligeti E.: Liliomfi); Bannay Gerő (Szigeti J.: Rang és mód); Feledi Gáspár (Tóth E.: A falu rossza).

BARTOS GYULA – Yorki érsek
(Sh.: III. Richard)