Básti Lajos; Berger

(Keszthely, 1911. nov. 17.–Bp., 1977. jún. 1.): színész. 1935-ben szerzett diplomát a SzAk-n. Bárdos Artúr Belvárosi Színházában kezdte pályáját. 1937-ben átszerződött a Vígszínházba, ahol a zsidótörvények miatt 1939–40-ben már alig kapott szerepet. 1941 tavaszáig még játszott a Magyar és az Andrássy Színházban, de azután a háború végéig nem szerepelhetett színpadon. Két munkaszolgálat között könyvkiadással és írással foglalkozott. Egy hanglemezén Ady Endre, Babits Mihály, Verhaeren verseit adta elő, és fellépett a baloldali művészek irodalmi rendezvényein. 1945 tavaszán Várkonyi Zoltán Művész Színházába került. Két szerep eljátszása után az egyetlen produkciót megért Arizóna Irodalmi Varietét alapította meg. 1945 őszén a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek – az 1968–72-es vígszínházi kitérőt leszámítva – haláláig tagja maradt. Pályakezdését daliás szépsége, kellemesen zengő orgánuma határozta meg. Amorózó, bonviván, zsúrfiú volt a szerepköre. A hallgatás évei alatt színészete beérett. A háború után szerepről szerepre bontakozott ki elmélyült karakterformáló készsége, nagy formátumú drámai ereje. A m. színháztörténet egyik legemlékezetesebb Ádámja, legadekvátabb Higginse volt. Megtanult bánni előnyös adottságaival. Nem kihasználta, hanem használta, ha kellett, ellenpontozta azokat. A szép m. beszéd elkötelezettje volt. 1953–60-ban beszédművészetet tanított a SzAk-n. Sokat filmezett. Kossuth-díjas (1955); érdemes (1954) és kiváló művész (1963). F.Sz. Berényi (Molnár F.: Delila); Náci tiszt (Steinbeck: Lement a hold); Almaviva (Beaumarchais: Figaró házassága); Ádám (Madách I.: Az ember tragédiája); Armand (ifj. Dumas: A kaméliás hölgy); Bánk bán (Katona J.); Ferdinánd (Schiller: Ármány és szerelem); Hamlet (Sh.); Higgins (Shaw: Pygmalion); Oedipus király (Szophoklész); Szepi (Frisch: Biedermann és a gyújtogatók); Bolyai Farkas (Németh L.: A két Bolyai); Brutus (Sh.: Julius Caesar); Lear király (Sh.); Higgins (Loewe-Lerner: My Fair Lady); Sárkány professzor (Német L.: Szörnyeteg); Harpagon (Molière: A fösvény); Dante (Dante: Isteni színjáték); Edgar (Strindberg: Haláltánc); Solomon (Miller: Alku); Perella (Illyés Gy.: Tiszták); Hickman (O’Neill: Eljő a jeges); Dávid Ferenc (Páskándi G.: Vendégség); Edgar (Dürrenmatt: Play Strindberg); Jegor Bulicsov (Gorkij). F.M.: Sziréna (1942); Mire gondolsz, Ádám? (1962)

BÁSTI LAJOS – Edgar
(Strindberg: Haláltánc)