Bajor Gizi; Beyer

(Bp., 1893. máj. 19.–Bp., 1951. febr. 12.): színésznő. A SzAk-t 1914-ben végezte el, és azonnal a Nemzeti Színházhoz szerződtették, ahol már növendék korában feltűnt. Egy év kivételével (1924–1925-ben a Magyar Színházban játszott) haláláig a Nemzeti Színház tagja maradt, de a főváros számos magánszínházában is vendégszerepelt. Bajor Gizi Ambrus Zoltán igazgatásának első esztendejében (1917–1918) került az egy. élvonalába, 1922-ben Hevesi Sándor már rá építette a színház műsorát. Rendkívül széles skálájú művésznő volt: klasszikus és modern műben, drámában, vj.-ban, sőt bohózatban is páratlan alakítást nyújtott. Gondosan kidolgozta, megszerkesztette szerepeit. Egyedülálló beszédtechnikával, mimikai készséggel, humorral és átváltozó képességgel képes volt a legellentétesebb figurákat megteremteni. Néhány filmben is szerepelt, de a vásznon nem tudta tehetségét kamatoztatni. A Nemzeti Színház örökös tagja volt (1928). Kossuth-díjas (1948) kiváló művész (1950). F.Sz. Annuska (Gárdonyi G.); Erzsébet (Bródy S.: A dada); Júlia (Sh.: Rómeó és Júlia); Titánia (Sh.: Szentivánéji álom); Sárika (Zilahy L.: Süt a nap); Fruzsina (Zilahy L.: Zenebohócok); Minna (Lessing: Barnhelmi Minna); Anna (Niccodemi: Hajnalban, délben, este); Leila (Szép E.: Azra); Zília (Heltai J.: A néma levente); Cecile (Herczeg F.: Kék róka); Donna Diána (Moreto); Magdi (Bókay J.: Négy asszonyt szeretek); Ásvayné (Harsányi Zs.: A bolond Ásvayné); Gauthier Margit (ifj. A. Dumas: A kaméliás hölgy); Cleopatra (Sh.: Antonius és Cleopatra); Diana grófnő (Lope de Vega: A kertész kutyája); Anna (Tolsztoj–Volkov: Karenina Anna); Lady Milford (Schiller: Ármány és szerelem). – Ir. Escher K.–Vajda M.: B. G. (1958); Galsai P.: B. G. játékai (1971); Kedves B. G.! Levelek B. G.-hez (1967); Staud G.: B. G. (Adattár, 1958). 1952-ben Bajor villájában megnyílt a → Bajor Gizi Színészmúzeum, amelynek néhány szobája Bajor emlékét őrzi. A hagyaték többi része az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményében található.