Belgrádi Magyar Színház

a Trianon után létrejött utódállamok közül Jugoszlávia sújtotta legjobban a m. színészetet. Kitiltották a m. színtárs.-okat az ország területéről. 1927 őszén Zomborban játszási engedélyt kapott Földessy Sándor felvidéki színtárs.-a. Sok mesterségesen okozott nehézség legyőzése után nov. 4-én bemutatták Molnár Ferenc: Játék a kastélyban c. darabját. Három hét után a színészeket kiutasították az országból. 1938-ban felmerült egy professzionista m. színtársulat létrehozásának engedélyezése. A színház szervezésére Janovics Jenőt, a kolozsvári színig.-t kérték fel. A nagy tervek azonban nem váltak valóra. 1940. jan.-ban m. színtárs. alakult „Beográdi Magyar Nyelvű Színtársulat” néven, művészeti ig. Vincze Mihály volt, a játszási engedélyt Mangler Mihajlo orosz emigráns kapta, aki nem tüntette fel az előadások nyelvét. Január 21-én – másodszor – a Csirkepaprikás c. zenés bohózatot adták elő nagy sikerrel, majd Bókay János: Szakíts helyettem! c. vj.-át – a belgrádi Orosz Otthon színpadán. (Kraljice Natalije 33.) A társ. rend.-je Keresztesi Krsztovics Sándor, tagok: Jandrek Ferenc, Raczkó Ilona, Voticzkiné Sass Ibolya, Veisz Magda, Krsztovics Béla, Doktor Margit, Wottitzky Iby, Sántha Sándor, Szalma Erzsi volt. A hatóságok két előadás után több engedélyt nem adtak, így az eredeti tervet, a heti háromszori előadást és a vidéki vendégszerepléseket sem tudták valóra váltani.