Belvárosi Színház

(1918–1949): Bp.-en, a Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utca 6. szám alatti házban Falus Elek és Herquet Rezső tervei szerint színházat alakítottak ki. A Modern Színpad költözött a helyiségbe Bárdos Artúr vezetésével, amely 1918-tól Belvárosi Színház néven működött. 1920 tavaszán az Unió Rt. megszerezte a Belvárosi Színház-t is. Bárdos 1922 dec.-ében távozott, és csak az Unió bukása után, 1925 őszén tért vissza. 1926 őszén ismét elhagyta a színházat. Az ezt követő konzorciumot 1926 dec.-ében Beöthy László igazgatása váltotta fel. 1929-től 1932-ig Heltai Jenő, Bródy Pál és Lengyel Menyhért (ő csak 1930-ig) vezette a színházat. 1932–1938 között Bárdos, 1939-ben Hermán Richárd volt a direktor. Az 1939–1940-es évadban Patkós György volt az ig., majd a Belvárosi Színház csődbe jutott. 1944. okt.-től a háború végéig az épület híradómoziként üzemelt. 1945–1948 között Bárdos Artúr, majd Simon Zsuzsa (1948–1949) és Szendrő Ferenc (1950–1951) volt az ig. 1951-től a Belvárosi Színház Katona József Színház néven a Nemzeti Színház kamaraszínháza lett. A Belvárosi Színház előkelő, bensőséges nézőterével, kis színpadával hamar Bp. népszerű színházává vált. Bárdos érdeme, hogy színvonalas műsort, intim színjátszóstílust alakított ki. A színházhoz számos kezdő színész és író bemutatkozása fűződik, de szinte minden jelentős fővárosi művész megfordult színpadán. – Ir. Alpár Á.: A Belvárosi Színház műsora, 1918–1949 (1965).