Benkő Gyula

(Bp., 1918. aug. 22.– ): színész. 1939-ben végzett a SzAk-n. A Royal Revü Varietében játszott, amikor 1939 őszén Jób Dániel és Roboz Imre előbb ösztöndíjas, később rendes tagként szerződtette a Vígszínházhoz, amelyhez a háború után is hű maradt. 1948 tavaszától Somló István, és előbb Rothberger László bútoros, majd Tolnay Klári mellett a színház élére választott háromtagú direktórium tagja. Az államosítás után az Ifjúsági Színházhoz került. 1951-ben, Várkonyi Zoltán hívására az újjáépült Vígszínházban otthont kapó, A Magyar Néphadsereg Színházához szerződött, amelynek, 1960-tól ismét Vígszínház néven, 1978-ig, nyugdíjba vonulásáig tagja maradt. 1949–1955 között a SzAk tanára. 1962–1968 között a Színházművészeti Szövetség főtitkára. A polgári színjátszás, a régi vígszínházi stílus képviselője. Finom elegancia, a figura külső-belső megjelenítésének gondos, aprólékos kimunkálása és a művészi fegyelem jellemzi művészi alakításait. A naturbursch szerepkörből fokozatosan jutott el a bonyolultabb jellemek, karakterfigurák ábrázolásáig. Jászai Mari-díjas (1956), érdemes (1960) és kiváló művész (1968). F.Sz. George (Wilder: A mi kis városunk); Fiú (Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt); Marchbanks (Shaw: Candida); Aljoska (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Liliom (Molnár F.); Tuzenbach (Csehov: Három nővér); Christian (Rostand: Cyrano de Bergerac); Topáz tanár úr (Pagnol: Topáz); Trepljov (Csehov: Sirály); Oswald (Ibsen: Kísértetek); Andrej Bolkonszkij (Tolsztoj–Piscator: Háború és béke); Val (Williams: Orfeusz alászáll); Mercutio (Sh.: Rómeó és Júlia); Monceau (Miller: Közjáték Vichyben); Kurt (Strindberg: Haláltánc); Harry (Albee: Érzékeny egyensúly); Sipos (Molnár F.: Az üvegcipő); Dorn (Csehov: Sirály); Gróf Szentgróthy (Lajtai L.: Mesék az írógépről).

BENKŐ GYULA – Liliom
(Molnár F.)