Benza Ida

(Pest-Buda, 1846.–Bp., 1880. márc. 10.): énekesnő (drámai szoprán). Apjánál, Benza Károlynál kezdte, majd Bécsben folytatta énektanulmányait, ahol 1865-ben debütált. A milánói Scalában aratott sikere után Európában turnézott. 1872 elején Moszkvában és Szentpétervárott lépett fel. 1871-ben Valentine szerepében (Meyerbeer: Hugenották) mutatkozott be, majd leszerződött a Nemzeti Színházhoz, amelynek vezető drámai énekesnője lett. Tömör, nagy terjedelmű hang, kifejező alakítás jellemezte művészetét. Lírai szerepekben és hangversenyénekesként is fellépett. F.Sz. Leonóra (Verdi: A végzet hatalma); Amália (Verdi: Az álarcosbál); Elza (Wagner: Lohengrin); Erzsébet (Erkel F.: Hunyadi László); Az Éj királynője (Mozart: A varázsfuvola).