betlehemezés, betlehemes játék

több szereplős → dramatikus játék; a legnépszerűbb karácsonyi paraszti → misztériumjáték, pásztorjáték. Hazánkban a középkorból m. betlehemezés nyoma nem maradt fenn, az első magyar szövegek a 17. sz.-ból származnak, s iskolai előadás céljára készültek. A 19–20. sz.-i paraszti betlehemezés középpontjában a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka áll. A betlehemezők házilag készített, jászol vagy templom alakú betlehemet hordoznak magukkal. Két fő formáját ismerjük, az élő szereplőkkel, ill. a bábokkal előadott (bábtáncoltató) betlehemezést. Több táji típusa alakult ki. Főbb jelenetei a következők lehetnek: a szálláskeresés; a következő jelenetben az angyal költögeti a mezőn alvó betlehemi pásztorokat s az újszülött Jézushoz vezeti őket, a pásztorok elmennek az újszülötthöz s ajándékokat adnak át neki; a játék részét képezheti a Heródesjáték is, ezt azonban néha külön, vízkeresztkor adják elő. A betlehemezés főszereplője m. nyelvterületen a süket öreg pásztor, akinek félreértései a humor bő forrását képezik. A betlehemezést adománykérő formulák zárják be. – A magyar betlehemes játékszövegekben Benedek András több szövegcsoportot különböztet meg. A legarchaikusabbak az erdélyi játékok, ezeket néha felnőtt férfiak adják elő, s a pásztorok álarcot is viselhetnek. (Egyik érdekes példája a Dunántúlra települt bukovinai székelyek csobánolása.) – A jó–rossz, szegény–gazdag ellentét igen egyszerű, szemléletes formában mutatkozik meg e játékokban. – Ir. Benedek A.: Les jeux hongrois de Noël (1950); Jeles napok (II. Magyar Népzene Tára, 1953); Ortutay Gy.: Kérdőív betlehemes játékok gyűjtéséhez (1956); Kardos T.–Dömötör T.: Régi magyar drámai emlékek, I.–II. 1960); Dömötör T.: Naptári ünnepek – népi színjátszás (1964).