Blaha Lujza; Reindl

(Rimaszombat, 1850. szept. 8.–Bp., 1926. jan. 18.): színésznő, népszínműénekes, „a nemzet csalogánya”. Színészcsaládban született. Apja 1848-as múltja miatt Várai Sándor néven szerepelt. Ezért is Várai Lujza néven játszott 1855-től 1857-ig, előbb Vácott Hetényi Józsefnél, majd Hetényi és Molnár György társ.-ánál Győrött, Debrecenben, Nagyváradon. A fiatalon árvaságra jutott gyermeket 1857-től gyámapja, Kölesi Antal nevelte, s 1866-ig Blaha az ő nevén szerepelt. Kölesi Lujzaként játszotta 1858-ban Győrött, Csabay Pálnál élete első felnőtt szerepét is. 1859-ben Hidassy Elekkel Győrött, Sopronban járt, majd 1860–62-re Szigeti Imréhez szerződött Székesfehérvárra, Pozsonyba és Szabadkára. 1863-ban Besztercebányán Dráguss Károlynál volt szerződésben, Vácott pedig Völgyi Györgynél szerepelt. 1864 közepétől a budai Népszínházban lépett fel. Innen került Szabadkára, hol megismerkedett első férjével, Blaha János karmesterrel, aki zenei továbbképzését biztosította. 1866-ban szerződött Debrecenbe. Itt indult karrierje, melynek első fontos állomásaként 1871-ben a Nemzeti Színház népszínmű-, operett- és operaénekesnek szerződtette. Ekkor már özvegy volt, de élete végéig viselte első férje nevét hálája jeléül. Még kétszer házasodott: 1875-ben Soldos Sándor, 1881-ben Splényi Ödön felesége lett. 1875-ben átszerződött az újonnan megnyílt pesti Népszínházhoz, melynek 1901-ig volt tagja. 1883-ban színházával együtt diadallal szerepelt a bécsi Theater an der Wienben. 1884-ben Feleky Miklós várszínházi társ.-ának volt a tagja. Neve összeforrt a népszínművel. Szinte egyedülálló jelenség a színháztörténetben, hogy egy színésznő ennyire meghatározzon egy műfajt, ugyanakkor egyénisége akadályozója is legyen fejlődésének, mert később csak a közönség igényeit akarták kielégíteni a személyéhez kapcsolódó darabok népszerűsítésében. A népszínmű mellett vezető alakja lett a hazai operettművészetnek is. Tehetsége, muzikalitása, könnyed, természetes, érzelemgazdag játéka magával ragadta a közönséget. Kortársai dícsérték humorérzékét is. A népdalok kedves, egyszerű előadása tette „a nemzet csalogányá”-vá. Nagy szerepe volt a polgárság magyarosodásában is. 1900-ban koronás aranykereszttel tüntették ki; 1901-ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett. F.Sz. Marcsa (Szentpétery Zs.: Tündérlak Magyarországon); Rózsi (Szigligeti E.: Csikós); Julcsa (Szigligeti E.: Szökött katona); Finum Rózsi (Tóth E.: A falu rossza); Erzsike (Csepreghy F.: A sárga csikó); Siebel (Gounod: Faust); Zerlina (Auber: Fra Diavolo); Boccaccio (Suppé); Serpolette (Planquette: A corneville-i harangok); Angot (Lecocq); Hübscher Kata (Sardou: Szókimondó asszonyság); Szerémy grófnő (Csiky G.– Mader R.: A nagymama). Játszott A tánc (1901) és A nagymama (1916) c. korai m. filmekben. – Ir. Kéry Gy.: B. L. élete (1896); Verő Gy.: B. L. és a Népszínház Budapest színi életében (1926); Nagymihályi S.: A nemzet csalogánya, 1–2. (1926); B. L. emlékalbum (1927); B. L. naplója (1987, közreadja: Csillag I.).

BLAHA LUJZA – Jucika
(Vidor P.: A vörös sapka)