Boross Géza
(Bp., 1886. jún. 1.–Bp., 1955. jún. 13.): komikus, kabarészínész. 15 évesen beiratkozott Rákosi Szidi színésziskolájába, és annak elvégzése után Pozsonyba szerződött. 1907-ben a Modern Színház Cabaret-hoz hívta meg Faludi Sándor, és kupléénekest faragott belőle. 1908-ban a nagyváradi Bonbonnière-ben lépett fel, majd Nagy Endre Modern Színházához szerződött. Az együttes végül 1918-tól Andrássy úti Színház néven működött tovább, amelynek Boross 1921-ig volt tagja. Sajó Gézával együtt aktuális pesti duettjeivel sok sikert aratott. 1915-ben az Apolló, 1918-ban a Fasor Kabaré, 1921-ben az Apolló Színház, valamint a Király, a Belvárosi és a Vígszínház művésze volt. 1922-től a Városi Színház szerződtette. 1923-ban Békeffi Lászlóval kabarét nyitott az Imperiál étteremben, amit 1924. jan.-tól rövid ideig új helyen Vidám Színpad néven igazgattak. 1924-ben az Unio Rt.-hez szerződött. 1924–25-ben fellépett a Blaha Lujza, 1925–26-ban a Belvárosi és Renaissance Színházban. Szerepelt 1926–27-ben az Andrássy úti Színházban és az Új Színházban. 1928-ban a Király Színház színpadán is játszott. 1929-ben saját társ.-ával Romániában vendégszerepelt. 1930–32-ben ismét a Terézkörúti Színpad, 1929-ben a Talkie, 1930-ban Omnia, 1931-ben a Komikusok Kabaréja, 1932–33-ban a Royal Orfeum tagja volt. 1934–1938 között a Magyar, ill. az Andrássy úti Színházban játszott. 1939-ben a Komédia tagja volt. Az 1940-es években nemigen léphetett fel. 1945–1949 között a Pódium Kabaré, 1949–51-ben a Kamara Varieté, 1951-ben a Kis Varieté, 1951–52-ben a Vidám Színpad és 1953–1955 között a Vidám Színház tagja volt. A kabaré Nagy Endre által teremtett stílusának reprezentatív képviselője volt, de vígjátékok és operettek jellemszerepeit is sikerrel alakította. Filmen is játszott. 1955-ben érdemes művész lett. F.Sz. A herceg (Wolff: Naplemente); Borring (Galsworthy: Úriemberek); Nicobar külügyminiszter (Shaw: A szénásszekér); Ábris (Eisemann M.: Vadvirág); Pollák (Vaszary J.: Angyalt vettem feleségül). F.M. „Folik vagy nem folik”. Egy kupléénekes emlékei (1941).
BOROSS GÉZA
