Bortnyik Sándor

(Marosvásárhely, 1893. júl. 3.–Bp., 1976. dec. 31.): festő- és grafikusművész, díszlet- és jelmeztervező. 1913–1917 között a Rippl-Rónai–Kernstok–Vaszary szabadiskolában tanult. Ezt követően a Ma, az aktivista művészek köréhez tartozott, kubisztikus-konstruktivista festményeket, grafikákat alkotott; ez jellemezte bécsi munkásságát (1919–1922) is. 1922-ben Weimarba ment, s kapcsolatba került a Bauhaus művészeivel, hatottak rá az ott folyó forma- és színkísérletek, színjáték- és drámai téralkotási elméletek. 1925-ben már Bp.-en állította ki műveit, köztük terveit is, csatlakozott (egyik alapítóként) a Zöldszamár Színház együtteséhez, számukra, továbbá az Új Színház, az Új Thália, a Madzsar Alice-művészcsoport, a Szentpál-féle mozgásművészeti iskola részére készített terveket. Palasovszky Ödön és mások csoportjaival együttműködve, alkotótársként, szcenográfiai művészetére az expresszív, aktivista jelleg, konstruktív térépítkezés, szürrealista, konstruktivista szín-, fény-, árnyék-, sík- és hasábkompozíciók jellemzők. F.T. Cocteau: Az Eiffel-torony násznépe; Gozzi: Turandot; Felkai F.: Bábel. – Ir. Palasovszky Ö.: A lényegretörő színház (1980); Borbély L.: B. (1971).