Brassó színészete

a háromnyelvű városban a szász színjátszás a legősibb, hisz már 1500-ban a német domonkosok misztériumjátékot mutattak be, 1542-ben Honterus János kezdeményezte az evangélikus iskolai színjátékot. A szász színiélet folyamatos történetéhez a korán megnyitott kőszínház is hozzátartozott. A magyarok is a Brünnerberbe-féle épületben léptek fel. 1822-en a Káli Nagy Lázár vezette kolozsvári társ. játszott itt, s ettől kezdve gyakori játszói voltak a városnak. 1826-ban Déryné is vendégszerepelt velük. 1830-ban Keszy József, 1837-ben Demjén Mihály, 1840-ben Pály Elek, 1843–44-ben Kilényi Dávid, 1852-ben Pósa Mihály és Bács Károly, 1853-ban Kaczvinszky János, majd Follinusz János, 1864-ben Hubay Gusztáv, 1884-ben Sztupa Andor társ.-a, majd a Kolozsvári Nemzeti Színház művészei léptek fel a városban. A 20. sz. elején létrejött a Kassa-brassói színikerület. Előbb Komjáthy János, majd Faragó Ödön irányítása alatt a nyári színkör épületében játszottak, ami 1910-ben leégett. 1915. aug. 14-én nyitották meg újra. 1920–21-ben Szabó Pál társ.-a játszott itt, 1922–1924 között Fekete Mihályék szerepeltek előbb a Vigadóban, majd a Redoute mellett az Apolló- és a Modern Mozgóban. 1924–25-ben Fehér Imre, 1925–26-ban Gáspár Jenő társ.-ainak brassói működése után – ezután kevés kivételtől eltekintve – a kolozsváriak játékát élvezhették a város polgárai.