Balatonfüred színészete
a fürdőhelyen először 1815-ben v. 1816-ban fordultak meg m. vándorszínészek. 1821-ben Balog István társ.-a játszott itt. Balatonfüred 1824-ben, a nádor látogatása után vált divatos helységgé, ekkor a Fejér vármegye által pártolt egy. szerepelt egy alkalmi deszkaszínházban. A Dunántúli Színjátszó Társaság nyári állomáshelyének tervezett Balatonfüreden a fürdővendégek körében végzett gyűjtés után Kisfaludy Sándor 1830. aug. 9-én javasolta Zala vármegyének egy kőszínház felépítését. A több vármegyére kiterjedő gyűjtés, a természetbeni adományok és a munkajáradék (robot) igénybevételével – a tihanyi apátság átengedett telkén – Fülöp József tervei alapján épült fel a 400 nézőt befogadó színház, amely 1831. júl. 3-án nyílt meg, Kisfaludy prológusával és Töpfer-Komlóssy Magyar hölgy c. darabjával. A színház felügyeletét Zala vármegye vállalta, főig.-ja Kisfaludy lett. 1845-től a területileg illetékes főszolgabíró alá tartozott. Az egyszerű színpadberendezést Komlóssy Ferenc készítette, aki – előbb a Dunántúli Színjátszó Társaság élén, majd Kassáról nyaranta visszatérve – 1831–1838 között tartott itt nyári évadot. 1847–51-ben Hetényi József és 1852–1859 között Latabár Endre játszott itt. Ebből a színésznemzedékből többek között Déryné, Kántorné, a Lendvay-házaspár, Egressy Gábor, Bulyovszkyné lépett fel Füreden. 1852-ben a színházat – Ferenc József látogatása alkalmából – részlegesen felújították. 1845–1860 között aréna is szolgált a délutáni előadások számára. Jókainé Laborfalvi Róza és Bulyovszkyné Szilágyi Lilla voltak a nevezetesebb színészvendégek. Az épületet 1868-ban eladták a tihanyi apátságnak, amely 1878-ban lebontatta, helyére a gyógyfürdő került. 1861-től az I. világháború végéig más helyen korszerűbb színkör működött, ahol fellépett Jászai Mari, Blaha Lujza, Prielle Kornélia is. 1878-tól fedett játszóhelyként a Kurszalon – a mai gyógyszanatórium – nagytermét vették igénybe. A színikerületi rendszer első tervében Balatonfüred a 7. kerületben szerepelt Székesfehérvárral, Pozsonnyal, Pápával, Veszprémmel. Az államosítást megelőző utolsó évadban, 1848–49-ben Balatonfüred negyedrendű kerületet alkotott, 19 másik településsel. A színkör használaton kívüli épületét 1920 után áttelepültek használták átmeneti szállásul, maradványait 1935-ben bontották le. 1955–1973 között a kiserdei, 1974-től a Horváth Mihály úti szabadtéri színpad áll a társ.-ok rendelkezésére. – Ir. Eötvös K.: Az első magyar nemzeti színház (Ország-Világ, 1900. nov. 25.); Fára J.: A balatonfüredi színház megalapítása és működésének első évtizedei (Zalaegerszeg, 1925); Kulcsár A.: Százéves balatonfüredi panaszkönyv (ItK, 1940, 183–185.); Bajcsa A.: Milyen volt Balatonfüred kőszínháza? (Színház- és Filmművészet, 1956); Kőhegyi M.: Adatok a Kisfaludy Sándor alapította balatonfüredi színház történetéhez (Veszprém, 1970); Degré A.: Kisfaludy Sándor szerepe Zala megye politikai életében (ItK, 1974); Fenyő I.: Balatonfüred és a magyar reformkor (ItK, 1981,); Zákonyi F.: Balatonfüred (Veszprém, 1988).
A BALATONFÜREDI SZÍNHÁZ
