Budai Népszínház

(1861–1864, 1867–1870): 1861. szept. 14-én nyitotta meg kapuit a Lánchíd budai hídfőjénél. Ezt az épületet Mátyás király egykori lovardájából Gerster Károly és Frey Lajos tervei alapján alakították át színházzá. A színház alapítója Molnár György volt. Főképpen operettet és népszínműveket – Szigligeti Ede: Két pisztoly; Berczik Árpád: Lidi; Feleky Miklós: Angyal Bandi – adtak elő. A Budai Népszínház első korszakát a hagyományőrzés és az útkeresés jellemezte. Molnár igyekezett feleleveníteni a népszínműi repertoárt. Pályázatok kiírásával újabb népszínművek születését is inspirálta. Igazi kasszasikert azonban csak az operett jelentett a színház számára. Bemutatták Offenbach Eljegyzés lámpafénynél, A gerolsteini nagyhercegnő, Suppé Szép Galathea c. műveit, és mellettük az első m. operettnek tekinthető darabot, Allaga Géza: A szerelmes kántor c. alkotását is. Molnár György két látványos revüvel – Az ördög pirulái, Bem apó hadjárata – érte el legnagyobb sikereit. Mindez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az eladósodott színházat meg lehessen menteni a csődtől. Így 1864-ben Molnár kénytelen volt a színházat bezárni. 1867. jún. 13-án egy újabb korszak kezdődött a színház életében a három évig tartó kényszerszünet után. A Budai Népszínház sikeres darabok bemutatásán túl teret adott olyan fiatal tehetségeknek, mint Blaha Lujza, Jászai Mari, Szentgyörgyi István, Náday Ferenc, Vízvári Gyula, Kassai Vidor, Solymosi Elek. A színház 1870-ben végleg megszűnt. Épületét 1870. szept. 16-án lebontották. – Ir. Mályuszné Császár E.: A Budai Népszínház műsora. Adattár (1958); Pukánszkyné Kádár J.: A Budai Népszínház története (1979).

BUDAI NÉPSZÍNHÁZ