Budapesti Kamaraszínház

(1991– ): az 1978-ban alakult Népszínház az 1990–91-es évadtól új vezetést kapott, ig.-ja Szűcs Miklós, műv. vez.-je Csizmadia Tibor, irod. vez.-je pedig Böhm György lett. Az új igazgatás a színház szervezetének és műsorának átalakítását 1991. jan.-jától kezdte meg. A Népszínház nevet Budapesti Kamaraszínházra változtatták, az operatársulatból létrehozták a Budapesti Kamaraoperát. Az 1991–92-es évadtól a társ. létszáma csökkent – a Népszínház utazótárs.-ait felszámolták –, ám új tagok is érkeztek. Az egységes prózai társ. feladata lett a lényegesen lecsökkentett vidéki előadások megtartása. A Budapesti Kamaraszínház az 1991–92-es évadban a főváros egyik érdekes színházává vált. Az örökölt játszóhelyek közül a Józsefvárosi Színház a kiváló prózai előadásai (N. Coward: Forgószínpad; Jókai Mór: A hulla férje; E. Knoblauch: A faun) és zenés darabjai (Erdélyi Mihály: Vedd le a kalapod a honvéd előtt!; Eisemann Mihály: Handa-banda) mellett a Károly körúti (korábbi nevén Asbóth utcai) Stúdiószínpadon irodalmi-színházi különlegességet jelentett G. Büchner Leonce és Léna c. drámájának bemutatása. Az 1991–92-es évadban az A. Burgess Mechanikus narancs c. regényéből készült musicallel és Sh. Athéni Timonjával a kiscelli romtemplomot is színházi helyszínné avatták.