Bulla Elma

(Selmecbánya, 1913. aug. 26.–Bp., 1980. máj. 14.): színésznő. Pozsonyban nevelkedett, táncolni tanult. Pályáját német nyelvterületen Munczi Bulla néven, gyerekszínészként kezdte. 1926–30-ban Max Reinhardtnál játszott. 1934-ben szerződtette a Belvárosi Színház. 1936-os híres Johanna-alakításával (Bernard Shaw drámájában) a m. színészet élvonalába került. 1938-ban szerződött át a Vígszínházhoz. A háború után a Belvárosi Színház tagja volt, de rendszeresen játszott a Vígszínházban, és fellépett a Művész Színházban is. 1951 végén, a Belvárosi Színház megszűntével A Magyar Néphadsereg Színházához helyezték, amelynek (1960-tól Vígszínház néven) haláláig tagja maradt. Szelídséget sugalló törékenysége szélsőségesen izzó szenvedélyeket rejtett. Kissé száraz, színtelennek ható hangja átlelkesült a megformált figura indulataiban. Az igazi nagy színészek fegyelmezettsége, művészi alázata jellemezte játékát. 1956-ban Kossuth-díjjal, 1954-ben érdemes, 1960-ban kiváló művész díjjal tüntették ki. F.Sz. Judit (Shaw: Az ördög cimborája); Johanna (Shaw: Szent Johanna); Édes Anna (Kosztolányi D.); Candida (Shaw); Hedvig (Ibsen: A vadkacsa); Kate Keller (Miller: Édes fiaim); Anya (Čapek: Fiaim); Alvingné (Ibsen: Kísértetek); Bettina Clausen (Hauptmann: Naplemente előtt); Mónika (Mesterházi L.: Pesti emberek); Lizzie (Nash: Az esőcsináló); Lady (Williams: Orpheusz alászáll); Mathilde von Zahnd (Dürrenmatt: A fizikusok); Marthe (Kesselring: Arzén és levendula); Bódogné (Szakonyi K.: Adáshiba); Mme Arcati (Coward: Vidám kísértet); Giza (Örkény I.: Macskajáték); Ambra (Nicolai: Hárman a padon).

BULLA ELMA – Giza
(Örkény I.: Macskajáték)