Czakó Zsigmond

(Dés, 1820. jún. 20.–Pest, 1847. dec. 14.): színész, drámaíró. 1840-ben a nagyenyedi kollégium diákjaként lett színész. 1842-ig Erdélyben játszott, ekkor a Nemzeti Színház kardalosa lett. 1845-ben drámaírói sikerei hatására segédszínésszé léptették elő, de dramaturgiai feladatokkal is megbízták. 1846-ban a Kisfaludy Társaság tagja. 1847-ben cikket közölt a Nemzeti Színház ig.-i problémáiról, de a Helytartótanács beavatkozásától tartó reformellenzék egységesen ellene foglalt állást. Elszigetelődése, csökkenő drámaírói sikere és anyagi helyzete öngyilkossághoz vezetett. Színészként csak epizódszerepeket játszott, drámaíróként a m. romantika legeredetibb színpadi tehetsége volt. Hazai, társadalmi témájú, sikert aratott művei a francia romantika hatását tükrözik: Kalmár és tengerész (1844), Végrendelet (1845). Fő műve, a Leona (1846) tulajdonképpen drámai költemény; ember- és világgyűlöletét teljes értetlenség fogadta, akár a Könnyelműek c. darabját (1847). A Szent László és kora (1844) és a János lovag (1847) csak halála után került színre. Három drámáját (A Chantreyek, A festő és vampyr, Júdás) csak címről ismerjük. – Ir. Berczik Á.: Cz. Zs.-ról (1875); Dózsa J.: Cz. Zs. élete és művei (Kolozsvár, 1893); Solt A.: Cz. Zs., a tépett lélek (1940); Marton G.: Cz. Zs. drámai életműve, Színháztudományi Szemle 9. (1982).