Csákányi László

(Németújvár, 1921. jan. 13.–Bp., 1992. nov. 3.): színész. A SzAk elvégzése után 1942-től a Nemzeti Színház tagja. 1945-ben hadifogságba került, hazatérése után 1948-tól a Pesti, majd az Úttörő, ill. az Ifjúsági Színház tagja lett. 1953-tól a Fővárosi Operettszínház, 1956-tól a Petőfi, ill. a Jókai Színház művésze volt. 1963–1971 között a Vígszínház, 1971-től a József Attila Színház, 1974 óta a Vidám Színpad tagja volt. Kiváló karakterszínész, sokoldalú jellemábrázoló művész. Jászai Mari-díjas (1959), érdemes (1979) és kiváló művész (1984). F.Sz. Svejk (Hašek–Burián); Böffen Tóbiás (Sh.: Vízkereszt); Szellemfi (Szigligeti E.: Liliomfi); Barchét (Poiret: Őrült nők ketrece); Lord Archibald (Vaszary G.: Az ördög nem alszik); Bertin (Praxy: Hölgyeim, elég volt!); Schigolch (Wedekind: Lulu).

CSÁKÁNYI LÁSZLÓ – Papi
(Joffo: Micsoda család)